Makramé

Történészek szerint arab takácsok alkalmazták először a makramé technikát a 13. században. A csomókat a szövés befejezéseként használták pl. törölközőknél, fátylaknál. Spanyolországba a mórokkal került és innen terjedt el Európában.

A makramé ismert lett egész Európában. A 14. és a 15. században a makramé rendkívül népszerű volt Franciaországban és Olaszországban. Oltárdíszeknél alkalmazták. Művészetként a 17. század végén Angliában találkozhatunk vele először. A 19. században már mindenféle tárgy díszítésére használták a csomózást.

Elterjedése világszerte a tengerészek, felfedezők közbenjárásával történt, akik elvitték Kelet-Ázsiába és Amerikába. A hosszú utazások során a matrózok sokszor kötöttek különféle csomókat a hajókötelekre, így váltak a csomózás szakértőivé. A csomózással készített tárgyakat eladták a helyieknek, így terjedt el a csomózás művészete a világban.

A makramé népszerűvé válása az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as és 1970-es években volt. Az új generáció képviselői új életet leheltek a csomózás művészetébe. Ma a legkülönbözőbb tárgyak készülnek makramé technikával, beleértve a pénztárcák, falikárpitok, ékszerek, ruházat, növény akasztók, abroszok és így tovább.

A makramé sokat változott az idők során. Bár a vezérmotívuma még mindig ugyanaz, a mai tervezők sokféle anyaghoz használhatják, és kreativitásuknak köszönhetően egyre újabb területen találkozunk makramé tárgyakkal.

(Forrás: Wikipédia)