Kate Jacobs: Péntek esti kötőklub

A könyvek tulajdonképpen a kötésről, a kötés szeretetéről szólnak egy fonalbolt tulajdonos szemén keresztül, talán ezért is fogott meg ennyire ez a könyv. Egy egyedül álló, tizenéves lányát (Dakota) egyedül nevelő anyuka (Giorgia) fonalboltot működtet. Péntekenként pedig közös kötést tart a kötés iránt érdeklődőknek. Ezeken a pénteki délutánokon először csak a szemekkel, szemfelszedéssel ismerkednek a részt vevők, majd egyre bonyolultabb mintákkal, technikákkal ismerkednek meg a lányok. Közben a résztvevőkből kialakul egy ”törzsgárda”, akik minden pénteken megjelennek a boltban. Szép aránként megismerik egymást a lányok, és észrevétlenül eltolódik a hangsúly a péntek délutánokon. A kötés összehozza őket, bizalmi kapcsolat alakul ki köztük, és szép apránként beavatják egymást életük minden részletébe. Együtt sírnak, együtt nevetnek...

Apránként rájönnek, hogy a kötéstanulás, a kötés folyamata, a kötéssel kapcsolatos aranyszabályok az életükre is érvényes. A gyakorlás, az újrakezdés, a düh, amiért nem sikerült elsőre, a megszokott mozdulatok variálása érvényes az életük különböző szakaszaiban és területein, a munkában, a szerelemben, a barátságban….. A társaság tagjai hamar összeszoknak, szinte ijesztő számukra, hogy mennyire függnek egymástól. Az élet a társaság számára szinte idilli, és mikor már - már azt hinnénk, hogy ez is csak egy rágógumi ízű, rózsaszín, habos – babos sztori, a történet ijesztő, és nagyon drámai fordulatot vesz, ahogy a fonal kanyarog néha a kezünkben. Aztán a szálakat kigubancoljuk, a fonal kiegyenesedik, és ismét megy minden a maga útján. A kötet végére minden szereplő a szívünkbe lopja magát, a botlásaikkal, sikereikkel együtt. Megismerünk pár életutat, és rájövünk, hogy a rögös út éppúgy lehet szép, és okozhat boldogságot, mint a kikövezett.

„Nem baj, ha a dolgok végül nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Hiszen minden pillanattal, minden szemmel közelebb kerülünk a célunkhoz. Van, mikor rosszabbul sikerül, mint szeretnénk, máskor viszont jobban. Mikor egy olyan ruhadarabot viselünk, amelyet mi kötöttünk, a saját két kezünkkel, szeretetbe burkolózunk. Az az igazi siker, ha büszkén viseljük saját munkánkat. Mert azok mi vagyunk.”

A második kötetben a történet folytatódik, az egyik szereplő karrierje a magasba tör, ennek köszönhetően a kötőklub csapatának egy része pillanatok alatt Rómában találja magát. A napi munka mellett felfedezik a várost, és az élet is a lehető legjobb irányba fordul velük. Dakota a kislányból nővé érik, a csapat lelke, Anita rátalál több évtizede eltűnt testévére. A nehéz éveket megélt Catherine rátalál önmagára, és a szerelemre. Születnek kisbabák, beérnek karrierek, közben a kötési antitalentumok is ráéreznek végre a takarókészítésre. Láthatunk itt sorozatosan elkövetett hibákat, újrakezdést, megismerhetjük a szülői felelősség érzését. Belekóstolhatunk a döntések nehézségébe.

De a regény fő mondanivalója, a szenvedély és az újrakezdés. Minden helyzetben van esély folytatni, újratervezni, csak kell egy pár barát, aki mindig, minden helyzetben támogat bennünket.

„... Mikor valami újjal találkozol, vagy hosszú szünet után próbálkozol újra valamivel, úgy érezheted, hogy képtelen vagy megbirkózni a feladattal. Minden egyes hibánál úgy érzed, ki akarsz szállni. Irigyelsz mindenkit, aki úgy tűnik, tudja, mit csinál. És mégis, mi az, ami tovább visz? A hit, hogy egy nap te is ilyen leszel: elegáns, ügyes, magabiztos, tapasztalt. Mert mindezt elérheted. Csak lelkesedés szükséges hozzá. Meg egy kis bátorság. nos és minden esetben egy jó nagy adag humorérzék.”

Merem ajánlani ezt a könyvet mindenkinek. Egy gyönyörű barátság története, amelyet egy közös szenvedély, a kötés indít el, és vezet végig az életutakon. Egyszerre könnyed olvasmány és elgondolkodtató történet, az olvasó együtt él a szereplőkkel, együtt izgul értük, és velük. Emellett bizton merem állítani, hogy személyiségformáló szerepe is van a kötetnek, az olvasó bátrabb, magabiztosabb lesz, erőt meríthet a mondanivalóból, hiszen tudható, hogy nem létezik rossz helyzet, csak rossz látásmód!

„Alkalmazkodj, és rögtönözz! Tedd azt, ami számodra a legjobb. Most már tudsz annyit, hogy eljuss addig, ameddig csak akarsz”