Kötés vs. horgolás vs. knooking? Melyik technikát válasszam?
Aki a kézimunkát szereti, nagyon sokféle tevékenység közül választhat. Ha azonban legszívesebben a fonalakkal tevékenykednénk, akkor már szűkül a kör. Köthetünk, horgolhatunk, de akár knookolhatunk is. Sokszor felmerül a kérdés, melyiket is válasszuk a fenti technikák közül, melyik a nehezebb? A technikák összehasonlításával talán átfogóbb képet kaphatunk, melyik is ”fekszik” nekünk a legjobban. A gyakorlati tapasztalatok mellett tudományosan is megközelítem a fenti kérdést.
A horgolásnál egy tűvel dolgozunk. A tű kampós végével képezzük a szemeket sorról sorra. Az egy tűvel folyó munka talán egy kissé könnyebbnek mondható, hiszen az ujjak, illetve a csukló kevesebbet mozognak, így nem igényel akkora összpontosítást, mint a két tűvel folyó kötés. A hangsúly a talán szón van, mielőtt a horgolás szerelmesei felhördülnének, hiszen mindenki máshogy érzi ennek a ”munkának” a nehézségét.
Az egyszerűbb mintáktól a csipkecsodákig szinte minden elkészíthető horgolással. Ha valaki horgolásminta után kutat, a világhálón milliónyi találat közül böngészhet. Hozzá kell tennünk, hogy a horgolásrajzok némelyike vetekszik az egyiptomi hieroglifákkal, melyek megfejtéséhez évek kellettek…. Pont ezért nagyon sokan képről horgolnak, mert a horgolásrajzok némelyike nehezen érthető, nehézkesen követhető. A horgolás rajzok logikájának megfejtése némi rutint igényel, ez azonban a horgolt holmik darabszámának növekedésével egyre kevesebb fejtörést fog okozni nekünk.
A minták kivitelezéséről érdemes megemlítenünk, hogy egy kiválasztott mintát többnyire kötéssel és horgolással is előállíthatunk, hiszen vannak nagyon hasonló végeredményt mutató kötés-, illetve horgolás leírások. Hozzá kell tennünk azonban, hogy vannak minták, melyek elkészítése csak és kizárólag a horgolás technikájával lehetséges, ilyen például a nagyi négyzet, hogy csak a legegyszerűbbet említsem.
A horgolt dolgok esetében a szemek egy árnyalatnyival vastagabbak, nehezebbek, egy picit merevebbek a kötött társaiknál, ezek a holmik nem nyúlnak, nem lógnak, nagyon szép tartásuk van, ami bizonyos termékeknél kifejezetten előny (pl. táska, poncsó, stb.). A horgolás némileg több fonalat vesz fel, mint a kötés, tehát ha ugyanazon darabot kötéssel, és horgolással is előállítjuk, a horgolt darab elkészítéséhez bizonyosan több fonalra lesz szükségünk.
A kötés egy fokkal bonyolultabb művelet, hiszen két tűvel történik. A két tű egyidejű mozgatása, és összehangolása segítségével nő a kötésünk sorról sorra. Amire mindenképp szükségünk lesz a kötéshez, türelem, türelem és türelem. A kötéssel a horgoláshoz képest lassabban lehet haladni, bár a végeredmény biztosan kárpótol majd a több munkaóráért.
A technikát tekintve fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy a kötés több buktatót rejt magában. A leeső szemek akkor izgalmasak, mikor már legalább egy fél pulóverünk kész, és legalább öt sort kötöttünk már, leginkább ráhajtásos csipkemintával, mire észrevesszük, hogy valami nem stimmel. Mivel az ilyen típusú mintákat ”visszafelé kötni” nem lehet, kénytelenek vagyunk bontani, ami persze több időt vesz igénybe, mint az eddig fél pulóver elkészítése.
Szót kell ejtenünk a nem megfelelő körkötő tűről is, mely képes kötés közben úgy megcsavarodni, hogy csak két leszúrt Rittberger ugrása után áll egyenesbe. Ezt a problémát kiküszöbölhetjük a Silber acél körkötővel, mely sodronyos, így nem fog tekeredni, csavarodni a munka közben.
Emellett sokan ismerik a fonalcsomó esetét is, mikor a motring közepén szembe találkozunk egy (esetenként több, öt centiméterenként elhelyezkedő) csomóval, amit persze vékony fonal esetén lehetetlen kibontani. Így marad a fonal elvágása, majd különböző technikákkal való újratoldása.
De ez ne rettentsen el senkit, hiszen a köthető minták száma végtelen, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig mindenki találhat magának olyat, ami megfelel tudásának, és gyakorlottságának. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a kötés több lehetőséget rejt magában, mint a horgolás. Az alapminták kombinálásával elérhető kötéskép száma végtelen, és akkor még nem is beszéltünk a norvég mintáról, ami önmagában is millió lehetőséget rejt. Úgy gondolom, hogy ez a sokszínűség csak a kötésben található meg. Többször éreztem úgy a horgolásminták nézegetése közben, hogy a horgolásminták kissé egysíkúak, egy bizonyos számú mintát átnézve az az ember érzése, mintha mindegyik alig térne el egymástól.
A kötés mellett szól továbbá, hogy ez a technika tökéletesen alkalmas leheletvékony fonalak, csipkefonalak feldolgozására is, melyek pókhálószerű, de nagyon finom, nőies darabokat eredményeznek. A kötött darabok finomabbak, nőiesebbek, jobban illeszkedőek lehetnek, emellett puhábbak, lágyan omlanak, nagyon szép esést eredményeznek.
A legújabb technika a knooking, mely a kötés és a horgolás kombinációja. Így a korábban az egyik vagy a másik technikát kedvelő kézimunkásoknak is örömet tud szerezni.
A knooking technika egyetlen kelléke (persze a fonalon kívül) egy horgolótűnek álcázott kampós végű tű, melynek nem kampós végéhez egy erre a célra készített damil csatlakoztatható. Vizuális típusok tekintsék meg az Addi knooking szettet!
A knooking tű másik változata egy szintén kampós elejű tű, ennek végén azonban egy lyuk helyezkedik el, ebbe rögzíthetjük a kötésünktől eltérő színű fonalunkat. A fonalnak, illetve a damilnak fontos szerepe van a knookolás során, hiszen munkánkat ezen a szálon vezetjük. A knooking technikáját nem szeretném itt kifejteni, az alapvető mozdulatokat bárki könnyedén elsajátíthatja az online tanfolyamon keresztül.
A knooking során a knooking tűvel dolgozunk, ezzel azonban nem a horgolásnál megismert módon képezzük a szemeket, hanem a kötés alapműveleteit alkalmazzuk. A munkánk felülete a kötéshez hasonló kötésképet ad, lágy lesz és puha, ugyanakkor gyorsan lehet haladni a munkával, ahogy a horgolásnál már megszokhattuk. Aki korábban a kötést azért nem próbálta, mert valahogy nem állt a kezére a két tű, érdemes kipróbálni ezt az új technikát. Tehát mindkét technika előnyeit összesíti ez az újdonság. A munka fonaligénye is a kötéshez igazodik.