Egy nagyon fontos kérdést boncolgatunk ma, mégpedig azt, hogy muszáj – e kötéspróbát csinálnunk, mielőtt egy új projektbe kezdünk, illetve egy új fonallal kezdünk dolgozni?
Ha röviden szeretnék válaszolni, akkor csak annyit mondanék, hogy igen, muszáj. Nos, én inkább hosszabban írom a megfejtést, hogy miért is van szükség erre, hiszen ezt több tényező is befolyásolja.
A fonalak címkéjén mindig találhatunk egy piktogrammot, amely arról ad információt, hogy hány szem, és hány sor kötésével kapunk meg egy 10x10 cm-es négyzetet. Fontos tudni azonban, hogy a kötésminta a gyár információja, és sima kötésre vonatkozik. Tehát annyit jelent, hogy a gyártó által ajánlott méretű tűvel, simakötéssel kötve a fonalat, ennyi szem és sor feldolgozásával fogjuk megkapni a minta négyzetünket.
Aki a fonalat tökéletes technikával, tökéletesen megfelelő lazasággal dolgozza fel, az nagy valószínűséggel a gyár által írt méretű mintadarabot fogja kapni. De valljuk be őszintén, nagyon kevesen vannak, akik szabvány szerint tudnak dolgozni. Ha a fonalat nem kötéssel, hanem horgolással dolgoznánk fel, akkor ezek a számadatok már nem is helyesek a számunkra. Ha a fonal címkéjén nincs külön tűméret ajánlás kötőtűhöz, és horgolótűhöz, akkor az ajánlott tűméretnél egy mérettel kisebb horgolótűt érdemes használni, hogy elérjük a megadott 10x10 cm – es méretet.
Sokan, sokfélék vagyunk, egész másképp vezetjük a fonalat is. A kötésnél jóval nagyobb az esély arra, hogy túl lazán dolgozunk, mint a horgolásnál. Emellett a választott mintánk nagymértékben befolyásolja az elkészült mintadarabunk nagyságát. Kötésnél például a patentminta egy kicsit összerántja a munkánkat, ezért is alkalmas tökéletesen ez a minta pulóverek, kardigánok testrészének, illetve ujjainak aljára, hiszen rugalmas, nagyon jó tartású minta. A sima kötés ezzel szemben jóval rugalmasabb, kevésbé merev végeredményt ad. Az egyes minták elkészítése egész más méretű mintadarabot fog nekünk eredményezni.
Ezért én azt tanácsolom, hogy egy projekt kezdése esetén először válasszuk ki a megfelelő fazont, majd ahhoz keressük meg a tökéletes fonalat. Ezután mindenképp készítsünk kötésmintát. A kötésminta ne egyszerű sima kötés, vagy épp rövidpálca legyen, hanem pontosan azokat a mintákat készítsük el, amivel majd a kész darabunkat is fel akarjuk dolgozni.
Tehát ha egy kardigánt szeretnénk kötni, amely patentmintával kezdődik, és a kardigán teste pl. rizsmintával folytatódik, akkor a mintadarabunkat is úgy készítsük, hogy 10 sor patent kötés, majd 10 sor rizsminta. A két különböző fajta minta különböző méretet fog eredményezni, de így tudjuk majd a legpontosabban meghatározni, hogy hány szemet kell majd kezdésként felszednünk.
Néhány javaslat kezdő szemszám kiszámolásához, ill. felsőruházati darab készítéséhez:
ha a fonal címkéjén a következő ajánlás szerepel: 30 szem = 10 cm, és nekünk 40 cm – es darabot kell kötnünk, akkor a következőképpen kell számolnunk:
Ugyan a fent leírtak első olvasatra bonyolultnak tűnnek, de mindenkit arra bíztatok, hogy készítsen kötéspróbát, és a kezdő szemszámot ez alapján kalkulálja ki. Így az elkészült darab biztosan jól fog állni viselőjének, és nem lesz csalódás a vége az akár több heti munkának.
A következő részben a szükséges eszközöket tekintjük át, illetve arra keressük a választ, hogy mi a teendő túl szoros, vagy túl laza kötés / horgolás esetén.
Tartsatok velünk a jövő héten is!