| Fonalda, A fonal webáruház

Projekt kezdés: Lazán vagy szorosan?

Kötés vagy horgolás esetén a munkánk végső kinézetét nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire kötünk lazán vagy szorosan. Sem a túl laza, sem a túl szoros kötés/vagy horgolás nem jó, mert a készülő darab mérete nem lesz megfelelő, és a minták sem az elvártnak megfelelően fognak alakulni.

De mit is tehetünk a szélsőségek elkerüléséért?

Ha túl lazán kötünk/horgolunk, a szemek, illetve a sorok közötti távolság is túl nagy lesz. A minta a tervezetthez képest lazább lesz, szétcsúszik. A kész darabunk mérete az eredeti, tervezett mérethez képest megnyúlhat, eldeformálódhat. Hogy ellensúlyozhatjuk a túl laza kötést/horgolást?

A munka kezdete előtt, vagy ha korábban még nem ismert fonalból dolgozunk, mindenképp készítsünk kötéspróbát! Ennek szükségességéről itt olvashattok: https://fonalda.com/blog/projekt-kezdes-muszaj-belekotni

Ha ennek során úgy találjuk, hogy túl laza a próbakötésünk, próbáljuk ki a következő módszereket:

  1. Egy fél mérettel kisebb tűvel dolgozzunk, ha ez sem segít, próbáljunk egy egész mérettel kisebb tűt használni. A kisebb méretű tű még laza fonalvezetés ellenére is szorosabb munkát fog eredményezni, így munkánk sokkal egyenletesebbé válhat.
  2. A fonalat próbáljuk a mutatóujjunkra, és ne a tenyerünkre, vagy a kisujjunkra tekerni. A tű és az ujjunk közötti távolság csökkentése, a szál megfeszítése szorosabb munkát eredményezhet.
  3. Válasszunk megfelelő, nem csúszós tűt a munkánkhoz. Az acél, és teflonos tűk kiváló minőségűek, nagyon kényelmesek, és nem törik fel az ujjat még nagyobb, hosszantartó munka esetén sem. De az egyik előnyük – hogy kellemesen csúszik rajta a fonal – egyben a hátrányuk is. A fonal, és a szemek vezetése ezeken a tűkön sokkal könnyebben megy, ezért ezekkel a tűkkel hajlamosabb az ember lazábbra engedni a szálat. Túl laza kötés/horgolás esetén érdemes kipróbálni fa vagy bambusz tűket. Ezeken kevésbé csúszik a fonal, ami normál esetben hátrány lenne, de túl laza munka esetén javunkra szolgálhat, hiszen ezeknél a tűknél önkéntelenül is szorosabbra vesszük a szálat.
  4. A fonalat többször tekerjük fel a mutatóujjunkra. Ha csak egy vagy két tekerés van az ujjunkon, akkor pár szem kötése vagy horgolása után a szál elkezd majd csúszni az ujjunkon. Ezt vagy állandóan igazgatni kell, és újra kell tekerni a szálat, vagy hagyjuk, hogy ”forogjon a szál az ujjunkon”, ez viszont ismételten túl laza munkához vezet. Ezért tekerjünk fel inkább több fonalat az ujjunkra, így megfelelően szoros munkát kapunk. Ne féljünk, nem fogja elszorítani a fonal az ujjunkat!

Ha túl szorosan kötünk/ horgolunk, akkor a fenti tanácsok ellenkezőjét érdemes csinálnunk, tehát:

  1. Fél vagy egy egész mérettel nagyobb tűvel próbáljunk dolgozni, ez a szemek, és a sorok közötti távolságot növeli. Így lazább, puhább, jobb tapintású lesz a végeredmény.
  2. Növeljük a mutatóujjunk, és a tű közötti távolságot, így a szál lazábban fut majd, és ez lazább munkához vezet.
  3. Válasszunk teflon bevonatú, vagy fém tűt a munkához. Ezen jobban csúszik a fonal, és nem tudatosan ugyan, de lazábban fogjuk tartani a tűt is, és a fonalat is így fogjuk tartani. Amellett, hogy a munkánk lazább lesz, a csuklóízületeink is hálásak lesznek ezért! J
  4. A fonalat csak párszor tekerjük fel az ujjunkra munka közben. Ez a fonal szabadon mozgását javítja, könnyebb lesz a szálat lazán tartani.

Minden esetben célszerű a kötéshez, vagy horgoláshoz olyan helyet választani magunknak, ahol kényelmesen elférünk, magunk mellé tehetjük a fonalat is, és nem fog az szorulni vagy akadni. Egy kényelmes, öblös fotel, vagy széles kanapé tökéletes választás lehet. Fontos szempont, hogy a kezünk, és az egész karunk szabadon mozoghasson, ne akadjon semmiben. Ez nemcsak azért fontos, hogy megfelelően lazán vagy szorosan tudjunk dolgozni, hanem azért is, hogy ne terheljük az izmainkat feleslegesen. Nem megfelelő tartás esetén vállunk, hátunk, nyakizmaink már rövid kézimunkázás után is megfájdulhat, ami a további munkát még inkább megnehezíti.

Ha megpróbáljuk ezeket a tippeket megvalósítani, ne keseredjünk el, ha elsőre nem sikerül. Ha megszoktunk egy fajta szálvezetést, vagy tűfogást, akkor nehéz ezt egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Gyakoroljunk, és gyakoroljunk, és gyakoroljunk... Egy idő után már nem kell görcsösen odafigyelnünk ezekre a ”fogásokra”, rögzül majd, és sokkal szebb lesz a munkánk képe, jobb tapintású lesz az elkészült darab is. Emellett hátunk, vállunk is nagyon hálás lesz nekünk.